Az egyeztetés első felében megtudtuk, hogy a beruházó képviselői - jogi segítség nélkül - nem ismerik a saját projektjük előzményeit. De ami ezután következett, az a vállalati kommunikáció és a feltételes mód igazi mesterkurzusa volt.
Mindenre nyitottak voltak. Feltételes módban.
Az egyeztetés egyik kifejezetten pozitív tanulsága az volt, hogy a beruházói oldal rendkívül együttműködőnek és szimpatikusnak mutatkozott. Szinte minden felvetésre nyitottságot tapasztaltunk. Azt azonban, hogy pontosan mire, mikorra és milyen formában kaphatunk választ vagy intézkedést, már valamivel nehezebb volt megtudni.
Az egyeztetés nem hivatalos mottója ez lehetett volna: „Megvizsgáljuk, hogy megvizsgálhatjuk-e.”
A kérdéseink és az egész levél, amit a beruházók felé küldtünk itt olvasható: https://dunafoldvarert.hu/hirek/kerdesek-a-beruhazonak Ezt a találkozó előtt egy hónappal küldtük el. Bízva abban, hogy ha már írásban nem kaptunk választ, akkor majd személyesen megkapjuk. Azonban hiába tettük fel újra a kérdéseinket, kiegészítve a kérdések közös értelmezésével, ugyanis erre hivatkozva nem kaptunk választ. Ígéret sem nem hangzott el. Elutasítás sem igazán. Vagyis minden kérdés nyitva maradt. Erre mondaná a nép gyermeke: „Nesze semmi, fogd meg jól.”
Persze lehet, hogy ez így túl szigorú megfogalmazás. Hiszen mégiscsak elhangzott, hogy megvizsgálják. Hogy pontosan mit, azt majd megvizsgálják. Hogy mikor vizsgálják meg, azt szintén meg kell vizsgálni. És hogy a vizsgálat eredményéről mikor kapunk választ, nos… ezt talán majd egy következő vizsgálat tisztázza. A jogászok megvizsgálják.
Zajelnyelő fal – mert a szavakra már odafigyelünk
Természetesen szóba került a beruházás zajhatása is. A beruházó saját vállalásként egy zajelnyelő fal megépítését említette. Erre külön is felhívták a figyelmünket: fontos különbség ugyanis, hogy nem zajvédő falról, hanem zajelnyelő falról beszélünk.
Ezt értettük. Sőt, nagyon örültünk annak, hogy legalább a szavak tekintetében ilyen precízek vagyunk. Akkor már csak azt szeretnénk ugyanilyen pontosan tudni, hogy:
milyen zajhatással számoltak?
milyen számítások és mérések készültek?
Miért lett csak akkora a fal, hogy a magas földszintet sem takarja teljesen?
milyen zajcsökkentést eredményez?
Milyen dokumentum alapján állapították meg, hogy ez a megoldás megfelelő a lakóépületek mellett?
Mert az önkormányzat korábbi hivatalos válasza szerint több, a környezeti hatásokkal kapcsolatos információval ők sem rendelkeznek. A „zajelnyelő” és a „zajvédő” közötti különbséget tehát már nagyon pontosan tudjuk. Most már csak azt kellene megtudnunk, hogy milyen környezeti értékelés készült, ki készítette, ki fogadta el, ki ellenőrizte, és hol található. Legalább a szavak a helyükön vannak. A dokumentumokat még keressük.
A zajelnyelő fal és a négy emelet valósága
A zajelnyelő fal megépítése önmagában természetesen pozitív vállalás. Csakhogy az érintett lakóépület nem egy alagsorból és egy földszintes lakásból áll. A magasföldszint felett további négy emelet található.
Így az alagsorban élők számára kétségtelenül komoly segítség lehet a fal – már ha élne ott valaki. A többieknek pedig marad a teljes körű akusztikai és vizuális szolgáltatás.
Nem csak a zaj. A lakók közül többen jelezték, hogy a telephelyen elhelyezett reflektorok kora estétől közvetlenül megvilágítják az épület lakásait. Így legalább egy dologban teljes lehet az élmény: a zajt és a fényt is sajátjuknak érezhetik az ott élők. Persze lehet, hogy ez is csak egy további vizsgálat kérdése.
Azt gondolná az ember, hogy ennél abszurdabb már nem lehet a helyzet. Pedig a találkozót követő 24 órában olyan fordulat történt a földmunkákkal és a kábeltakarással kapcsolatban, ami után még a tulajdoni lap körüli rejtély is eltörpül.
(Folytatás a 3. részben!)